Ebédlő – Megérkezés Csabára
A 19. század közepén nemesi kúriákkal népesült be Békéscsaba. 1843 és 1850 között a város egyik legmódosabb lakójaként ismert Steiner Jakab, a nagyapponyi gróf Apponyi család uradalmi tisztartója feleségével, Reök Karolinával (Saroltával) a település „kanális szőlőin” építette fel az angolparkkal körülvett otthonát, amelyben az örökbefogadott rokonnal, Lieb Gizellával (a gyermek Munkácsy húgával) laktak. A házban gyakori vendég volt egy-egy ebéd vagy délutáni beszélgetés alkalmával a „néni” testvére, Reök István, Lieb Mihály és a szomszédban lakó Omaszta Zsigmond és lánya.
Ennélfogva a kiállítás első termében a család életében igen fontos helyszín, az ebédlő repíti vissza a látogatót a 19. századba, amelynek egykori neoreneszánsz bútorzata – a közel százéves bőrszékek, egy étkezőasztal, tálalószekrények, elegáns étkészletek és a falon lelógó, a 19. század második feléből származó torontáli faliszőnyeg – idézi meg a korabeli hangulatot a teremben.
A modern installációs elemek pedig részben az épület falai közt lakó Steiner – és Oma(s)zta családokkal, részben az árván maradt Miska Csabára érkezésével ismerteti meg a látogatót. Így fény derül arra, hogy miként fonódott egybe az ekkor Békéscsabán lakó két Omazta/ Oma(s)zta família élete a Steiner–Omaszta-kúriával és annak lakóival. S együtt utazhat az ide érkező a felhőtlen gyermekkort maga mögött hagyó, kételyek közt vergődő Lieb Mihállyal és nagybátyjával a hatalmas méla sáros úton cuppogó szekéren az új otthon, Csaba felé.
|
|
|
|
|
Konyha – A Dél-Alföld gasztronómiája, a kúria és a háztartása
Békés megye földje mindig is az ország éléskamrájának számított, kiváló termőföldje és a magas napsütéses órák száma felejthetetlen ízeket teremtett. A hagyományos világ lassan változó, meghatározott rendjében a hétköznapok és az ünnepek ritmusa szabályozta ezen ételek elkészítésének és elfogyasztásának gyakorlatát, amelynek egyik színtere a konyha volt.
Így a történet a ház rekonstruált, szabadkéményes konyhájában folytatódik. A 19. század közepének úri helyiségét, éppen úgy, mint másutt is, széles, nagy gerenda választja el a pitvartól. A térben az egykori berendezési tárgyakkal, a 19-20. századi konyhák fejlődésével ismerkedhet meg a látogató, miközben a ház utolsó Oma(s)zta lakójának, Ilonka néninek a „receptkönyvében” lapozgathat vagy a két gyermek, Giza és Miska, önfeledt gyermekkorának lehet tanúja, miként a zsebeiket nyalánkságokkal teletömve a „konyha csodás rejtekét” felfedezték.
Gyerekszoba – Lieb Mihály gyermekkora
A 19. századi kastélyok és kúriák „gyermekszobái” többfunkciós helyiségek szerepét töltötték be, tudniillik egyazon helyiség szolgált a mosdás, fürdetés, étkezés, játszás és néha a tanulás helyszínéül. A közlekedő terében Munkácsy gyermekkorának egy részét ölelik fel az itt kiállított tárgyak, a szöveges és játékos tartalmak. Kezdetben a műveltsége és képzetsége minden tekintetében kitűnő Reök István próbálta Miskát okítani, aki saját bevallása szerint sem szeretett tanulni. A nagybácsinak azonban ezidőtájt kevéssé volt türelme a gyermek neveléséhez. Az iskola szigora és katonai fegyelme sem hozta meg Miska kedvét a tanuláshoz. A kezdeti iskola és inasévekre emlékeztetnek az ezüstkanál, az üveggolyó, a festőeszközök, valamint az asztalos szerszámok. S közben Lieb Mihály első művészi szárnypróbálgatásait figyelme a látogató maga is alkotóvá válhat.
A falakon az Omaszta család gyermekeinek portréi tekintenek a látogatókra.
Kamra
Innen kukkanthat be a látogató Steiner néni féltve őrzött, finomságokat és különféle használati tárgyakat rejtő kamrájába, illetve a mosókonyhába, ahol a háziasszony az éléskamra tartalma mellett a mosásba adott ruhákért is felelt. A Steiner házaspár cselédségének is nehéz feladata volt. A több napig tartó folyamat során a különféle anyagú és tisztításigényű textilek gondos előkészítést és jól összehangolt munkát igényeltek, amelynek folyamatába most bepillantást enged. A polcok pedig megannyi kincset rejtenek!
Mosókonyha
A gyermekkort idéző helyiségből nyílik az egykori mosási szokásokat megelevenítő mosókonyha, amely a vidéki kastélyok és kúriák esetében fontos funkciót töltött be – itt történt a ház összes vászonneműinek, a lakók ruháinak, fehérneműinek mosása és a vasalása. A helyiségben a 19. századra jellemző mosáshoz használt tisztítószerek és azok összetevő jelennek meg különféle átlátszó, kézbe vehető tartóedényekben. Emellett pedig lehetőség nyílik a korabeli nagymosás napirendjének végigkövetésére is.
Betörés terem
„Egyszer minden álom véget ér, és vele végérvényesen tovaúszik a gyermekkor meseszerű boldogsága.” Lieb Mihály gyermekkora 1852. december 6-án este 22.30 perckor zárult le végérvényesen. A terem azt a pillanatot rögzíti Munkácsy gyermekkori éveiből, amikor betyárok támadták meg és rabolták ki az otthonukban tartózkodókat. A kilenc rabló gyorsan megkötözte a cselédséget, majd összegyűjtötték az értékeket és súlyosan bántalmazták Steinernét.
A 8 éves Munkácsy visszaemlékezéseiből élethű képet tárul fel a tragikus este minden mozzanatáról. A helyiségben az emlékek és a korabeli rendőri jegyzőkönyvek szolgáltatta információk alapján válnak valóra az események egy rövid animációs kisfilm keretében. Egy interaktív játék formájában pedig lehetőség adódik kézre keríteni a bűnözőket, illetve megismerni a korszak betyárjait.
A kiállítás ezen része a népi életképek közül a legszegényebb társadalmi réteg képviselőit jeleníti meg. Munkácsy a falusi vagy városi szegény embereket bizonyos élethelyzetekben ábrázoló művein egy érzelmes vagy drámai esemény összefüggésében az egyes karakterek és lelkiállapotok erőteljes jellemzésére törekedett. Korai realizmusát a Búsuló betyár (1865), az Ásító inas (1868–1869), az 1870-es párizsi Salonon aranyérmmel kitüntetett Siralomház, a Tépéscsinálók (1871), a Köpülő asszony (1872–1873) és a Rőzsehordó (1873) című alkotásai képviselik.
 |
|
Férfi szalon
Felesége halála után még egy rövid ideig Békéscsabán tartózkodott Steiner Jakab inspektor, azonban rövid idő elteltével áruba bocsátotta az számára mindössze néhány évig otthont jelentő kúriát, amelynek új lakói a szomszédban lakó Oma(s)zta Zsigmond távoli rokonai, Omaszta József, felesége és gyermekei voltak.
Ez a helyiség a 19. század közepi és az azt követő időszak társadalmi életét mutatja be a férfiak szemszögéből. A szoba berendezése megidézi, hogy milyen úri passzióknak hódoltak ekkoriban az urak. A szoba különleges berendezési tárgyai közt található egy biedermeier íróasztal titkos rekesszel, egy pipatórium, egy tülöklábú szecessziós asztalka és egy sakkasztal. Az érintőképernyő segítségével lehetőség van megismerni a Munkácsy életében meghatározó szerepet játszó férfiakat.
A festmények világa is e téma köré csoportosulnak. Munkácsy Mihályt Békéscsabán mindig is hatalmas lelkesedéssel fogadták. Első sikereire az 1860-as években tett szert, Münchenen és Düsseldorfon át meg sem állt Párizsig, ahol felesége, Cécile de Papier és Charles Sedelmeyer műkereskedő révén pályájának csúcsára jutott. Első sikerét 1869-ben aratta Az ásító inas című képpel, amelynek témáját saját korábbi életéből vette. 1878-ban a párizsi világkiállításon a Milton című festményével döntő sikert aratott, ezzel elindult az európai és amerikai világsiker útján.
Omaszta Szalon
A ház legdíszesebb, egyben legnagyobb helyisége az egykori nagyszalon, az Omaszta szalon, amely multifunkcionális rendezvények helyszínként is szolgál. A falakon az Omaszta hagyatékból származó békéscsabai Veress Gusztáv által készített családi portrék, illetve egy osztrák festő B. Werner tájképei láthatóak. A terem ablakaiból csodálatos látvány nyílik az Omaszta parkra. Ebben a teremben megelevenedik a Munkácsy életút.
Női szalon
A férfi privát szféra mellett annak női változata is létezett, amelybe nem mindenki nyerhetett betekintést, a társasági élet ugyanis csak a hölgyekre korlátozódott, a délutáni teázás, kártyázás és beszélgetés közbeni reprezentáció és elkápráztatás helyszínéül szolgált. A női szalonban a 19. századi hölgyek világa elevenedik meg. A szobában a korszakban élő úrinők mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást.
A festmények, a bútorzat – neorokokó tükrös szekrény, zománcdíszes asztalka, bécsi ülőgarnitúra poliplábú asztalkával – a hölgyek életét, sorsát, férjekhez fűződő viszonyát, hivatását idézi fel. Ehhez a hangulathoz járul hozzá az itt elhelyezett gramofon, amely segítségével Munkácsy kedvelt zeneműveibe lehet belehallgatni.
Az érintőképernyőn megismerkedhetnek Munkácsy életének legfontosabb hölgyeivel – édesanyjával, Reök Cecíliával; Steiner nénivel (Sarolta nénivel); Vidovszkynéval; az első szerelmével; a feleségével, Cécile-lel és Chaplinnével.
Ebben a teremben Munkácsy festményei is ezt a tematikát képviselik. Tudniillik az ifjú festő 1874-ben feleségül vette de Marches báró özvegyét, Cecil Papier-t. Párizsi palotájukat munkára, társasági életre, fogadások, bálok rendezésére használták, a colpachi vidéki kastélyt pedig inkább pihenésre. Messze földön híresek voltak a péntek esti szalonjaik. Az új életforma felvetette az új művészi stílusnak és a témaváltásnak az igényét. Így jelentek 1877-től Munkácsy életművében a polgári zsánerképek vagy szalonképek. Az 1880-as években a szalonképek mellett teret kaptak művészetében a tájba helyezett társasági jelenetek és a virágcsendéletek is.
Utazás – Munkácsy közel s távol, a dualizmus kori utazás és higiénia
A kúria utolsó két helyisége minden bizonnyal egykor a hálóhelyiségek szerepét töltötték be. A kis- és köznemesség szobáit meghatározó stílus, a berendezés, és annak színvonala rendkívül változatos képet mutatott. A hálószobák a többfunkciós helyiségek sorába tartoztak, tisztálkodási funkciót is elláthattak. A tiszta, személyes ruhaneműket a személyes terek közelében tartották a fiókos almáriumban vagy a ládákban, később a ruhásszekrényekben. A modern higiéné eszközei és a divat kellékei ebben a szobában jelennek meg. A Steiner–Omaszta-kúria minden helyiségére a finom, úri elegancia volt jellemző, így a falakat eredetileg selyemtapéta, a mennyezetet is díszítőfestés borította. Egy 1980 körüli kutató feltárás során az utcafront oldalán található helyiségek egyikében, a „Zöld szalon”-ban (kávézótérben) az eredeti díszítőfestésből töredékeket találtak.
A helyiség hétköznapi intim eszközeihez és ruházatához „igazodó” tematikájának alapját a nemesség körében megengedett utazási láz adta. Munkácsy maga is sokat utazott, pályafutásának legjelentősebb állomásait – Bécs, München, Düsseldorf, Párizs, Colpach, Budapest, USA, Lamalou-les-Bains, Barbizon, Itália és Endenich – mutatja be az itt elhelyezett interaktív panel. A kiállítás végéhez közeledve Munkácsy Mihály utolsó útját mutatjuk be egy rövid szöveggel, a temetési menetről készített fotókkal, gyászjelentést, korabeli újságrészletekkel. Az itt elhelyezett festmények Munkácsy életének legfontosabb állomásait reprezentálják.
 |
 |