A kép, amely elibém tárult, csak fokozta örömömet: a város legvégében nagyon csinos ház állott, s széles lépcsők vezettek fel az udvarról a teraszra, amely kertre nyílott.
Nagynéném, Steiner bácsi és Giza már a lépcsőn vártak. Mindnyájan megöleltek, és egész otthonosan éreztem magamm Itt már nagyon tetszett minden, a karon fogtam Gizát, hogy terepszemlét tartsunk. Az udvarban szép kocsiszín volt, sok kocsival, és az istállóban hat ló állott egymás mellett. Kocsisok, cselédek és kertészek sürgölődtek és forgolódtak. Minden zugot bejártam, és elragadtatásom egyre növekedett. A ház belsejében éppen úgy volt. Nagynénémet eddig nem ismertem, de rendkívül kedves volt hozzám, és én a gyerekek ösztönével közeledtem feléje, mert a gyerek rögtön megérzi, hogy ki jóindulatú hozzá, úgy látszott, hogy boldog életem lesz.
Munkácsy Mihály: Emlékeim részlet