Munkácsy és a kúria

Munkácsy és a kúria

Békés megye fennmaradt kulturális örökségének kiemelkedő értéke a Steiner–Omaszta-kúria (Munkácsy Mihály Emlékház). Az egykori mezőváros napjainkban is emblematikus épületének kiállítása a gyermek Lieb (Munkácsy) Mihály e nemesi lakhoz fűződő élményeivel és a későbbi életútjával párhuzamba állítva kívánja reprezentálni az eredeti berendezési tárgyaival a 19-20. századi kisnemesi és polgári miliőt és életmódot. Az épület szíve felé haladva, majd attól eltávolodva, teremről teremre fonódik össze és mélyül el a kúria története, a benne élő családok és Munkácsy Mihály életútja.

A kiállítás első felében a hangsúly a festőfejedelem emlékirataiból kiindulva, egy békéscsabai jómódú kisnemesi család és az általuk épített kúria történetébe ágyazott gyermekkor kerül fókuszpontba. Látványos és tartalmas animációk jelenítik meg Lieb Mihály (a gyermek Munkácsy) e „házhoz” fűződő kapcsolatát, azokat a történéseket, amelyek itt érték őt. Az 1852. december 6-i végzetes rablótámadás pedig nem csupán a gyermeket, hanem a kiállítási tartalmat is átrepítik a „felnőtt korba”.

 

„A kép, amely elibém tárult, csak fokozta örömömet: a város legvégében nagyon csinos ház állott, s széles lépcsők vezettek fel az udvarról a teraszra, amely kertre nyílott.

Nagynéném, Steiner bácsi és Giza már a lépcsőn vártak. Mindnyájan megöleltek, és egész otthonosan éreztem magamm Itt már nagyon tetszett minden, a karon fogtam Gizát, hogy terepszemlét tartsunk. Az udvarban szép kocsiszín volt, sok kocsival, és az istállóban hat ló állott egymás mellett. Kocsisok, cselédek és kertészek sürgölődtek és forgolódtak. Minden zugot bejártam, és elragadtatásom egyre növekedett. A ház belsejében éppen úgy volt. Nagynénémet eddig nem ismertem, de rendkívül kedves volt hozzám, és én a gyerekek ösztönével közeledtem feléje, mert a gyerek rögtön megérzi, hogy ki jóindulatú hozzá, úgy látszott, hogy boldog életem lesz.”

Munkácsy Mihály: Emlékeim részlet